Semmit a rend kedvéért

A fiúkat is kisebbnek mondták egy héttel, és épp tíz nappal született mind a kettő korábban a kiírt időpontnál. Itt a 37. hét, itt vannak a jóslófájások, kinyílt a méhszáj, puhul a minden, haladgatunk. Na ugye, mondtam én. Biztos, ami biztos: meg fog születni. Minden előkészítve a szüléshez, szép kis csomagban a polc alatt. Letakarom, hogy ne szálljon rá a por. (Piri néni, október 24.) Lehetséges, hogy november 10-ig nem szül meg? Kizárt dolog. Gabi itt alszik október 28-án, a fiúk Zoliéknál, már napok óta folyik a nyák. Nem? Akkor már várja meg, amíg a srácok hazamennek. A mamák elviszik a fiúkat hétvégére, november 4-én jönnek haza, addig tuti. Október 31-én éjjel ötperces fájásokra ébredek. Eltelik másfél óra, szépek, egyenletesek, szülünk?, na, még várok tíz percet... Hogy a francba aludhattam el?? Fiúk itthon. Eltelt a hétvége. November 3, rontjuk Krstan statisztikáját. Legalább kipihentük magunkat, ketten voltunk. Akkor már várja meg az apja születésnapját, az november 9. Milyen szép is lenne, 33. születésnapjára a 3. gyerek., egy kislány. Fájások. Folyik a nyák. Odaég a torta, a gyerekek kibírhatatlanok. Bőgök. Szuper szülinapi ajándék. Csütörtökön Márton napi móka az oviban, az még járna Marcinak. Akkor majd biztos 11.11., olvasom, hogy sokan megindíttatják a szülést. Barmok. Szegény gyerekek. Már csak azért sem, ezt már én sem akarom. Fájások, folyik a nyák. A gyomrom sem jó, aludni napok óta nem tudok. Megint bőgök, mostmár éjjel. Meg fog születni. Szombat van, menjünk piacra, vegyünk zabtejet a DM-ben, itt a hétvége, nincs kajánk, vegyünk Sárinak ajándékot. A fiúk egy sarokkal előttem járnak. Érzem az egész gyereket, ahogy belenehezedik a medencémbe. Misoleves, imádom! B*szd meg mostmár, hogy ezt sem tudom jóízűen megenni! Fáj a gyomrom, megy a hasam. Anya, gyere, olvassunk! Ez a hang ismerős, igen, folyik a magzatvíz. Na végre! 

17:02, telefon a bábának, elfolyt a víz, majd szólok, ha jönni kell. Peti összeszedi a gyerekeket, mennek Lacihoz. Legalább a napszak tökéletes, még emberi időben végezhetünk is, hazajöhetnek aludni. Azért tegyünk pizsamát, meg, basszus, siessünk. 17:10, telefon a bábának, Petiék most indulnak, te is gyere, siess. Igen, jobbnak láttam elindulni. Peti, várd meg a bábát lenn a ház előtt. Puszi anyának, csók, bár ittmaradnál velem. Ajtó bezár...

 
Ááááá, ez iszonyúan fáj. Jobb, hogy elment. Kerengek a lakásban, keresem a helyem, az olajokat, a fényeket. Semmire se jutok. Elfelejtettem volna, hogy ez ennyire fáj?! Nem találom a ritmust. Hol a ritmus, amibe kapaszkodhatok? Fájás, szünet, fájás, szünet, hullámok, hol vagytok? Itt nincs semmi, csak a párna, amibe ordítok, és már csak azt figyelem, hogy hogyan ordítsak, hogy kibírjam a végéig. Nem jó egyedül, jár az agyam, nem tudok elindulni befelé. Nagyon fáj, nem tudok vele kezdeni semmit, elsöpör a fájdalom. Mi van most?! Víz kellene. De akkor nem tudom beengedni a bábát. Érj már ide! Muszáj a víz, bugyi le, be a kádba, legalább zuhany, forró, engedem a hasamra, ez se jó, eldobom a zuhanyt, na most meg tiszta víz minden. Ki a kádból. Állok a mosógépre támaszkodva. Mostmár folyamatosan fáj, nincs szünet. Na, ez most más fájdalom, benyúlok kicsit (istenem, de jó, ez ismerős, a meleg, nyálkás váladék a kezemen), kevés piros vér, a feje feszül a méhszájnak, ilyen hamar?!, keresem a megfelelő testhelyzetet, állok, na most jó, most megszűnt az a fájdalom, most jól van, megtalálta a babám is a helyét... és akkor meghallom a saját hangom... ÚRISTEN, ez a kitolás hangja... ezt nem lehet semmivel összetéveszteni... minden anya lelkének közös ősi éneke... a bába nem fog ideérni, szólni kell Vandának, de ott családi szülinap van, áhhh, bocs Sári, nem lehetek egyedül... 17:25, telefon Vandának, gyere át MOST, hozd a kulcsot, nem tudok ajtót nyitni... már itt guggol előttem, na, akkor jó... mostmár minden ismerős, barátságos... pár tolófájás, és a kezében Janka.

Nézzük, néznénk, sötét van, menjünk át a szobába. Nem sír, csak nyüszög, csupa máz. Basszus, takarjuk már be, hol a hősugárzó? Szegényke fázik, dörzsölgetjük, felsírogat. Úristen, de gyönyörű! De tökéletes!

18:00, befut a bába, meg Peti a gyerekekkel. Minden a legnagyobb rendben. Megszületik a méhlepény is. Egészséges, semmi meszesedés, hiába károgtak, hogy „nem szültem meg időre”. Marci apával elvágja a köldökzsinórt, hát teljesült a vágya. Vince nézi, baba, puszilom. Nézem őket, a családom. Vandát nézem, hát ilyen, mikor asszonyok egymásnak társai. A bába mosolyog, nagyon ügyes voltál. Issza a lelkem az anyai szót. Eltölt a hála.

Visszanézzük a telefonokat, november 12. 17:50, Janka születése.